Ülök a teraszon, kezemben limonádé, bennem pedig nagy
elszánás, hogy bepótolom az év során felhalmozódott olvasási lemaradásomat. A
szomszédos telken nagymama, anyuka nyaral egy 10 év körüli kisfiúval. A telkek
kicsik, így egyszer csak azon kapom magam, hogy a limonádét szürcsölgetve a
következőket hallom:
Anyuka: - Végre kimozdultál az elől a nyomorult Tv
elől! Nem győzöm mondani, hogy legalább most használd ki, hogy nincs suli és
játszhatsz a levegőn! Menj vissza és vedd fel a papucsod, mert hideg a fű…
Gyerek hangot nem hallok, csak az ajtó csattanásából
gondolom, hogy a kánikulai csúcsokat döntögető nyárban a kisfiú baktat vissza a
papucsáért. Újabb ajtónyitás után:
Anyuka: - Bekented magad? - Igen. – hangzik a válasz.
-
Gyere, hagy
nézzem meg! A hátadra még kenek, mert meg fogsz égni. Várj még, amíg beszívja
magát a naptej, különben az egész leázik rólad a vízben! Most hová mész? Ugye
nem tévézni akarsz megint???!!!
-
Nem, csak iszom
egy kis icetea-t.
-
Állandóan azt a
cukros löttyöt vedeled, persze, hogy nem eszel rendesen ebédet! Igyál inkább
vizet. De ne a hűtőből, mert az nagyon hideg, meg fog fájdulni a torkod, aztán
beteg leszel nekem!
Gyerek el, kisvártatva vissza. A vízcsobogásból
gondolom, bement a medencébe.
Nagymama: - Vizezd be a fejed, mert napszúrást fogsz
kapni! De ne csak locsold, bukj le rendesen!
Újabb csobogás, majd ugrások hangja.
-
Kimered a vizet a
medencéből, játsszál rendesen!
-
Ez neked a rendes
játék, hogy idétlenkedsz a matracon? Miért nem találsz ki valami értelmesebb
dolgot? Most hová mész már megint?
-
Bemegyek a
legómért…
-
Ilyen
vizesen????? Bújj ki a vizes nadrágodból és húzz fel egy szárazat, mert
megfázol! Hol a törölköződ?
Zajok-zörejek; feltehetően törölközés, naciváltás…
-
Hová tetted a
törölközőt? Terítsd ki a nadrágoddal együtt! És húzd fel a papucsod, ha bemész!
Kisvártatva csörgés – jól ismert hang: a legók
kiborítva a teraszon.
-
Most ezt muszáj
volt? Meddig fog tartani, amíg összeszeded? Rakd vissza a dobozba, onnan is ki
tudod válogatni, ami kell!
Hallom a kockák „visszamerésének” hangját. Kis ideig
csönd, valószínűleg épít kis barátom…
-
Hová mész már
megint? – hallom a nagymama hangját.
-
Meg szeretném
mutatni Anyunak, mit építettem.
-
Ne rohangálj már
állandóan ki-be, olyan vagy, mint egy sajtkukac. Ha anyád elkészült az ebéddel,
majd kijön, akkor is meg tudja nézni. Amúgy mit építettél?
-
Ez egy
roham-tengeralattjáró. Kutatóhajó.
-
Olyan nincs is.
Miért nem csináltál inkább egy motorcsónakot vagy egy vitorlást?
Válasz nincs, de újra vízcsobogás hangját hallom.
-
Nem vetted át a
fürdőnadrágod! Most mit fogsz felvenni, ha kijössz? Azt hiszed, győzzük árammal
meg mosószerrel, hogy naponta 4-5 nadrágot elhasználj? És egyáltalán hogy
jutott eszedbe bevinni a legót a vízbe!!!!!.....
Itt elfogyott a limonádém és a türelmem is. És csak gondolkodom:
Hurrá, nyaralunk? Pihen a felnőtt és a gyerek is? Feltöltődve megyünk vissza a
dolgos-szorgos hétköznapokba? Gondoskodó szülők? Kreatívnak, önállónak,
életrevalónak nevelt gyerek? Én csak gondolkodom…
Aki gondolkodik:
Galla Kriszta - SZIFON szakértő
life coach, családpedagógiai tanácsadó
3 gyermek édesanyja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése