A legtöbb családban konfliktusokhoz vezethet, hogy a gyermekeknek meg kell osztozniuk szüleik odafigyelésén, törődésén, a rájuk fordított időn. A testvérféltékenység általában enyhül az életkor előrehaladtával, a megvívott csaták közelebb hozzák egymáshoz a testvéreket.
Fotó: lovethatmax.com |
Különleges
helyzetben vannak a sajátos nevelési igényű gyermekek, akik folyamatosan eltérő
bánásmódot igényelnek, akár fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi
károsodás miatt.
Az
egészséges testvérek ebben az esetben gyakran érezhetik, hogy háttérbe
szorulnak, szüleik nem fordítanak rájuk elég figyelmet, ezáltal elhanyagolttá
válnak. A szakirodalomban sérülékeny
gyermek szindrómaként (vulnerable child syndrome; Green és Solnit, 1964)
leírt jelenség alapján a sérült gyermekek testvéreire gyakran súlyos érzelmi
teher nehezedik. Ők is igényelnék a megkülönböztetett bánásmódot szüleiktől,
azonban ezt a család élethelyzete miatt általában nem kaphatják meg. Személyiségüktől
függően vagy mindent megtesznek a figyelemért, ami gyakran vezet viselkedéses
problémákhoz, vagy éppen ellenkezőleg: elnyomják ezen szükségleteiket, és
magukat háttérbe szorítva válnak kis „mártírokká”, hogy így könnyítsék meg
testvérük, és a család mindennapjait.
Gyakran
jelenik meg náluk a bűntudat, és a szorongás, feszültség. Aggaszthatja őket az
is, hogy társaik körében a csúfolódások céltáblájává válhatnak sérült testvérük
miatt. Azt is érezhetik, hogy nincsen
helye a sérült testvérrel kapcsolatos negatív gondolataiknak, érzéseiknek, mert
a család tabuként kezeli a helyzetet.
Fotó: hufingtonpost.com |
A ki nem mondott gondolatok azonban
szorongásos zavarokhoz, érzelmi vagy magatartási problémákhoz, esetleg
evészavarhoz vezethetnek.
Mit lehet javasolni az egészséges és sérült gyermekeket
egyaránt nevelő családoknak, hogy a fent leírtak elkerülhetővé váljanak?
Figyelem Lehetőségükhöz mérten
próbálják biztosítani a személyre szabott figyelmet és törődést az egészséges
testvérnek is. Egy-egy meghitt beszélgetés, vagy közös esti mese által a
gyermek érezheti, hogy nemcsak testvére, hanem az ő számára is elérhető a
megkülönböztetett figyelem.
Reális elvárások Érthető, és teljesíthető
elvárások felállításával a gyermekek szívesebben fognak együttműködni a
családdal, hozzájárulva annak harmonikus működéséhez. Ha az elvárások
megfelelnek életkoruknak, és fejlettségi szintjüknek, nem kell idő előtt
felnőtté válniuk. Egy 6-9 éves gyermek például már képes kisebb teendőket
vállalni a sérült testvérrel kapcsolatban, pl. segédkezés az evésnél,
fürdésnél. Egy idősebb testvér pedig akár különböző fejlesztő foglalkozásokra
is kísérheti a fiatalabb gyermeket. Fontos, hogy ne tekintsük ezt
természetesnek, hanem mindig értékeljük a segítséget.
Fotó: theparentreport.com |
Előjelek A gyermek viselkedésében bekövetkező hirtelen változás
figyelmeztető jelzés lehet a szülő számára, például az étvágytalanság,
alvásproblémák, újra felmerülő gondok a szobatisztaságban. Ezek az esetek
később szorongásos vagy érzelmi problémákhoz vezethetnek, ezt megelőzendő
indokolt lehet szakember felkeresése is.
Őszinte légkör Az őszinte, és nyitott szülő-gyermek kapcsolat lehetővé teszi a
testvérek számára, hogy feltegyék kérdéseiket, és kifejezzék érzéseiket, emiatt
nem kell, hogy bűntudatuk legyen. Ilyen kérdések lehetnek például: Nem fogom-e elkapni? Nem fog-e meghalni?
Szerettek-e majd engem is? Tud-e majd velem játszani? Fontos, hogy
kérdéseikre egyértelmű válaszokat kaphassanak, melyek igazodnak értelmi és
érzelmi fejlettségükhöz.
Mindezeket figyelembe véve könnyebben kialakulhat a harmonikus
testvérkapcsolat, és elkerülhetővé válhat az érzelmi kimerültség, mely akár a
családtagok széthúzásához is vezethet. Az egészséges testvérek nagyon sokat
tanulhatnak egymásról, és a másság elfogadásáról, mely által segítőkészebbé,
toleránsabbá válnak kapcsolataikban. A sérült gyermekek pedig
megtapasztalhatják, hogy testvéreik és szüleik támogatják, és elfogadják őket,
ezáltal a család számukra is biztonságos hellyé válhat.
Végezetül egy valós példa arról, hogyan is érzik magukat a sérült
gyermekek testvérei (dr. Kálmán Zsófia Bánatkő.
Sérült gyermek a családban című könyve alapján)
„Tizenkét éves vagyok, T. Angéla a
nevem. Van egy beteg testvérem Ágoston, de mi csak Gusztinak hívjuk. Amikor
kicsi volt, nagyon megbetegedett és nem gyógyult meg többé. Nagyon helyes fiú,
egyáltalán nem olyan verekedős, mint itt az osztálytársaim közül néhányan.
Kicsit furcsa, mert semmit nem úgy csinál, mint a többiek, de éppen ezért
érdekes is. Például sokkal ügyesebb a lába, mint a keze, és tud úgy úszni, hogy
csak a lábát használja. Én úgy nem tudok. Sajnos, azért sok mindent nem tud,
például nem is jár igazi iskolába. Sokszor butaságokat mond, én olyankor
titokban nevetek rajta, mert anyuék nem szeretik, ha valaki kineveti Gusztit. A
többi gyerek gyakran kineveti és mindenfélét csináltatnak vele. Például
beküldik a közértbe, hogy hozzon ki csokit. Guszti nem tudja, hogy a közértben
fizetni kell. Ilyenkor én sírok, mert sajnálom a testvéremet. Ha fiú lennék,
talán megvédhetnem, de én nem szeretek verekedni. Azt értem, hogy Guszti beteg
és ezért vele anyuéknak többet kell foglalkozni, de ez nem jó. Néha haragszom
is rájuk emiatt. Nagyon sokat próbálok segíteni, mert akkor lehet, hogy több
idejük marad rám is. (…).”
Cikk szerzője:
Kreif Kinga, gyermekpszichológus
A SZIFON szakértőjéről bővebben itt olvashatsz:
Felhasznált irodalom:
Feuer Mária (2008). A
családsegítés elmélete és gyakorlata – szöveggyűjtemény. Akadémiai Kiadó.
Kálmán Zsófia dr. (1997). Bánatkő.
Sérült gyermek a családban. Keraban Kiadó.
További szülőknek, nagyszülőknek szóló hírek, programok itt:
www.pinterest.com/ASZIFON
http://www.youtube.com/user/szifonprogramvideo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése